Mostanában sok átalakuláson mentem keresztül, főleg belül, de ez úgy érzem, kezd felszínre törni és kívül is megmutatkozni. Sok-sok önismereti tanulás és munka után végre szembenéztem azzal, hogy merjek tökéletlennek tűnni, hiszen az vagyok. Merjek tőlem jobb festőktől tanulni, anélkül, hogy imposztor szindrómát váltana ki bennem, ha megnézem, ők hol tartanak a művészetükben, és anélkül, hogy folyamatosan úgy érezzem, én sosem fogok olyan profi lenni, mint ők, ezért nem is érdemes próbálkoznom. Nem szabad beleragadnom abba, hogy én ezt vagy azt nem tudom, mert nem vagyok elég tehetséges, ezért nem is sikerülhet. Rájöttem, hogy csak úgy haladhatok előre és így fejlődhetek, ha ezt legyőzöm és kinyitom magam az új felé. (Nyitottnak lenni a sok sérelem és veszteség után, ami ért az életben, talán ezt a legnehezebb újra elsajátítani). De lassan elkezdtek jelek mutatkozni, hogy a sok évnyi küzdelem nem volt hiába. Elkezdtem olthatatlan vágyat érezni a fejlődésre, a tanulásra. Mint mikor egy bebábozódott hernyó már érzi, hogy egyre szűkebb a báb, és hamarosan ideje lesz pillangóként előbújni.
Ez az érzés testesül meg abban a vágyban, hogy fejlesztenem kell a művészeti tudásomat, az elmélet és gyakorlat, illetve az eszközeim vonatkozásában is. Ezt pedig szintén, mint minden mást az életemben, csak fokozatosan, lépésről lépésre haladva fogom tudni megvalósítani.
Így, mint első lépés, elkezdtem nézegetni más művészek youtube-videóit, és bizony kezdetben jött is a rettegett megingás. Nem vagyok én közéjük való... mit teszem magam nevetségessé? Én nevezem magamat művésznek? Ilyen eszközökkel? Nem is jártam festő iskolába... soha nem fogok eljutni arra a szintre, ahol ők vannak... stb.
De ez a belső destruktív hang a saját alacsony önértékelésemből, és nem utolsósorban másoktól hosszú időn keresztül hallgatott, és aztán internalizált mintákból és kívülről jövő kritikákból eredt.
Most azonban végre eljött a pillanat, amikor tudtam azt mondani, hogy oké, számítottam rá, hogy ez lesz, felismerem, és le akarom győzni. Azt mondtam a belső hangnak: oké, ha kitomboltad magad, akkor most már csitt, mert engem már érdekel, hogy hogy csinálják a jobbak, és tanulni akarok. Én nem ezekből a gondolatokból állok, nem én vagyok. Visszautasítom, hogy azonosuljak velük. Másoknak sem hagyom, hogy ezekkel a jelzőkkel azonosítsanak. Többé nem!
(Ha szeretnétek, majd megosztom a kedvenc művészettel foglalkozó youtube-csatornáimat, akik nagyon sok bátorítást jelentettek számomra az utóbbi hónapok során.)
Mivel korlátozottak az anyagi lehetőségeim, ezért az ingyenes tanulás a legjárhatóbb út számomra, de hálás vagyok a technikai fejlődésért, hogy ez most már lehetséges, és csak pár kattintásra van tőlem. Addig a kattintásig pedig nagyon hosszú (lelki) út vezetett. Az utóbbi években sok veszteség, gyász és betegség volt az életemben, át kellett értékelnem sok dolgot, és számos emberi kapcsolatomat, és nem is vettem észre, hogy ez mennyire hatással van ez a művészetemre. Lehúztak, megbénítottak, de végül megszületett bennem a szabadulás vágya. Persze növekedési fájdalom is kíséri a folyamatot, de tudom, hogy ez mind végül a javamra válik. Hálás vagyok Istennek, hogy végigvezetett ezen az úton, és végig a tenyerén hordozott, még akkor is, amikor ezt nem vettem észre, de minderre nagy-nagy szükségem volt. Illetve ennek az útnak még korántsincs vége, szerintem életem végéig fog tartani :) . De ismét tettem egy lépést előre, és ez végtelen örömmel tölt el.
Következő fázis az volt, hogy végigkutattam az internetet, hogy hogyan tudnám a művészi eszközeimet a következő szintre emelni, és mindezt költséghatékony módon.
Így szereztem be több hónap alatt azokat az eszközöket, amiket az előző youtube-videómban megmutogattam, és köztük volt a White Nights festékpaletta is.
Így született meg az a youtube videó, amiben leteszteltem ezeket a számomra teljesen új távlatokat megnyitó akvarell festék fajtát. 😊(A Judit ALKOT Youtube csatornán megtekinthetitek, mi a véleményem róla, hogyan viselkednek a különböző technikákkal, különböző papírokra felvitt színminták. - nem reklám!)
Nagyon jó érzés volt ezt próbálgatni, mert nekem ez egy olyan "szintlépős" paletta, bár tudom, hogy ettől még van jóval feljebb... de hát nem mindenki kezdheti a csúcson. Nem igaz? 😊 Épp ez a célom a Judit ALKOT-tal, hogy bemutassam az egész utazásomat, a kezdetektől, lentről hogyan lépkedek előre, és felfelé... nem egyenes az út, vannak benne hullámok, de épp ettől igazi. Ezzel szeretnélek titeket is bátorítani, akik rátaláltok az oldalamra itt Instán, Facebookon, vagy akár a Youtube-on, hogy nem kell megvárni a tökéletes pillanatot, a tökéletes eszközöket, és a tökéletes "tehetséget", hogy elkezdjetek festeni. Mert mi az, hogy tökéletes? Ki határozza meg? Az élet a legtöbbünknek a tökéletlen pillanatokból áll össze. A tehetségre gyakran úgy tekintünk, mint valami, ami vagy velünk születik és van, vagy nincs és nem tudunk rá hatással lenni. Viszont mi lenne, ha úgy tekintenénk a tehetségre, mint egy fejleszthető képességre. Ehhez viszont sok gyakorlás, fegyelem, kitartás és idő kell. Nem tudhatunk a semmiből hirtelen profi képeket festeni. A mai social media a művészeket is arra kényszeríti, hogy a fénypontokat, a nagy sikereket mutassák be, mert az "megy jól"... de épp ez sokakat el is bátortalanít, imposztor szindrómát okoz, vagy más alkotókra hatalmas nyomást helyez, hogy ami nem Rembrandt vagy Picasso szintű, azt nem éri meg kitenni a nagyközönség elé. Teljesítménykényszerben futószalagon kellene gyártani a tökéletes munkákat, lehetőleg minél gyakrabban és azonos időben megosztani. Na de itt álljunk meg: ezeket a gyárak képesek tartósan csinálni, gépek... nem emberek. Ne vegyük ki azt a tényezőt a művészetből, ami a legeslegfontosabb: az emberi tényezőt! Hiszen ez tölti meg élettel. A tökéletlenségek, váratlan festékpacák, félresikerült vázlatok mögötti történetek, és az azokból tanult leckék. A porból való felállások, az egyre jobbra törekvés. Ezt én kendőzetlenül bemutatom. Ha érdekel titeket, tartsatok velem ezután is, és íratkozzatok fel, lájkoljatok, hogy több emberhez is eljuthasson. Köszönöm, hogy itt vagytok 😘 Sok szeretetet küldök felétek. Legyen szép napotok!
Comments