Valódi értékek és a művészet elefántcsont tornya

Mivel van tele az életem mostanában? 

Az idei tavasz és nyár egy nagyon nehéz időszak a számomra. Betegség, gyász és csalódások és cserben hagyottság által szegélyezett úton jártam, ezért nem adtam hírt magamról. 

Az ilyen dolgokat nehéz feldolgozni... de legalább közben megtanultam, hogy a privát szféra az egyik legértékesebb dolog a világon. Ezért szeretném, ha ez a csatorna, a Judit ALKOT megmaradna a művészet "elefántcsont tornyának", ahol az örök értékekre koncentrálunk.

Nem mondom, hogy kint vagyok az alagútból, de már hívnak a festékeim, hogy segítsenek, nyújtózkodnak az ecseteim, hogy támogassák a lelkemet nyugodt mederbe terelni. A szép dolgok iránti szeretet, a rombolás helyett az alkotás az, ami igazán reményt, örömöt és célt ad. A művészet tényleg terápia. Ugyanakkor, mintha a festés segítene abban is, hogy még az imádság is könnyebb legyen. Festés közben Istennel is jobban megy a kommunikáció. Hiszen akkor elcsendesül a külvilág, rendeződnek a gondolatok, és ha pl. egy Biblia audiobookot is hallgatok, akkor az Ige hangja is jobban elér a szívemhez, ebben a békés környezetben. 

Aztán ahogy telnek a napok, hetek, hónapok, visszatér a hála érzése, és a figyelmem újra azokra a dolgokra irányul, amik felbecsülhetetlenül nagy áldások. Áldott vagyok, mert tudhatom, hogy a sok seb ellenére, amiket az emberek okoznak, van olyan is, hogy egy emberi kapcsolat valódi szeretetre és tiszteletre épül. Amikor valóságosan ott vagyunk egymásnak, mert nem üres ígéretekre alapul a kapcsolatunk. Kölcsönösen látjuk a másikban az embert, tiszteljük és szeretjük egymást, empátiával, kíváncsisággal és jóindulattal fordulunk egymás felé. 

Sosem gondoltam volna, és hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ez milyen ritkaság, ezért mindig reménykedek, hogy ezt az Isten tökéletes szeretete, és a férjemmel való házastársi kapcsolatomon kívül más jellegű emberi kapcslódásban is megtalálok valamit ezekből az értékekből... ez azonban minden egyes kudarc után egyre nehezebb. 

De amíg építkezek belül, addig körülveszem magam a valódi Szeretettel, a könyveimmel, és a művészeti eszközeimmel, a virágaimmal, és és a mindennapi életből igyekszek minden apró cseppnyi szépséget összegyűjteni és konzerválni, miközben nem tárulkozok ki túlságosan a világ előtt.

Tudom, hogy a művészeti alkotások úgy a legértékesebbek, ha tudjuk a háttérsztorit, azt, hogy mi inspirálta a művészt és a természetes emberi kíváncsiság miatt szeretünk bekukkantani mások életébe. Azonban saját védelmünk érdekében nagyon komolyan meg kell gondolnunk, mit osztunk meg magunkról az interneten. Én a természet értékeit, a teremtés csodáit és ezekről alkotott képeimet szeretném megosztani azokkal, akiket érdekel. Hiszen nem influenszer vagyok, aki művészkedik, hanem művész vagyok, aki időnként megosztja a social medián, amit alkotott. 

Ebben a szellemben fogadjátok szeretettel következő képemet, amely egy szárított gouache palettával készült sketchbook-festmény, mely egy fehér orchideát ábrázol. Holnap ennek az elkészítését osztom meg veletek a YouTube csatornámon.

Addig is legyen szép napotok, Isten áldásával!