Analóg nyaram

Eltűntem a social media-ról 5 hónapra, és ez történt…

Egy igazán forró és különös nyár van mögöttünk. Az egészségemet kissé megterhelte az időjárás, de a lelkemnek volt ideje pihenni, amiért nagyon hálás vagyok. Először nem terveztem, hogy így eltűnök, de aztán egymást követték az események, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már augusztus van, és eltelt a szülinapom.

Viszont visszatekintve nagyon jót tett ez a kevesebb képernyő előtt töltött idő, mert ha sok időt töltök az interneten, az sajnos sokszor magával hozza számomra, hogy a világ eseményeit figyelve kétségbe esem, és elveszítem a fókuszt, és leveszem a tekintetemet Krisztusról… aztán ha másokat figyelek, és az életük highlight-jait hasonlítom össze a saját hétköznapjaimmal. Ekkor sajnos gyakran elégedetlen leszek a saját életemmel, vagy azzal, amit én alkotok… azt is észreveszem, hogy kevesebb ideig tudok odakoncentrálni dolgokra, amikor sokat internetezek...

Ez viszont azzal is járt, hogy saját magam tevékenységeit sem osztottam meg egyáltalán.

De akkor mégis mit csináltam egész idő alatt? Mert ha nem posztolok, akkor létezek-e egyáltalán? Na jó, ez kicsit ironikus megjegyzés volt, de ha belegondolunk, hogy hogyan tekintünk egymásra, talán van mit átgondolni ezzel kapcsolatban.

Örülök annak, hogy a nyár folyamán a férjemmel együtt jobban belemélyedhettünk Isten Igéjébe, és együtt olvassuk sorban az Ószövetség könyveit, szinte napról napra.

Az olvasás néhány izzasztó nyári napon az egyetlen elviselhető tevékenységnek tűnt mindkettőnk számára, úgyhogy elővettük a könyvespolcunkon rejtőző regényeket is, amik a TBR listánkon pihentek eddig. Így, bár lassú olvasó vagyok, el tudtam olvasni 2 regényt. (Az egyik Matt Haigtől a Ha megáll az idő, a másik pedig Asimovtól az Előjáték az Alapítványhoz című sorozatindító kötet, és mindkettő teljesen elragadott a saját világába. Nagyon különleges és elgondolkodtató történetek, ajánlom mindenkinek! :)

Eközben felfrissülésre vágytam, és átrendeztem az alkotó sarkomat, ami inspirációt adott ahhoz, hogy festegessek is, csak saját kedvtelésemre, ami szintén óriási örömet okozott. Be is fejeztem egy újabb sketchbookot, amit talán bemutatok majd egy videóban.

Ezen kívül úgy éreztem, hogy jót tenne a kreatív szikrám felizzításához, ha kipróbálnék ismét egy új hobbit. Időnként előfordul, hogy belekóstolok egy-két, a festéstől teljesen eltérő alkotó hobbiba, mint a makramézás vagy a hímzés, kötés, stb, amik közül valamelyik vagy megragad, vagy nem, de addig nem tudhatom, melyik való nekem, ameddig nem próbáltam ki legalább egy darabot alkotni az adott technikával. Kicsit nagyvonalúan, de a hobbikhoz sorolom saját magamnak, hogy tavaly például a magcsíráztatásba is “belekóstoltam” :D

Idén nyáron azonban egy doboz mélyén talált kis kásagyöngyökkel teli régi zacskó indította el a fantáziámat, és úgy gondoltam, miért ne márthatnám bele a lábujjamat a gyöngyszövés csodálatos és rejtélyes tengerébe? Régen barátnőimmel fűztünk kis egyszerű ékszereket, amiket szintén szerettem, de az igazi kihívás az lenne, gondoltam, ha eggyel feljebb tenném a lécet, és így kötöttem ki a gyöngyszövés mellett. Egy cipősdoboz teteje lett a szövőkeretem, és néhány apróság beszerzése után csak úgy kigördült a kezem közül néhány csinos kis karkötő.

A komolyabb festést és rajzolást sem hagytam ám abba, hiszen elkészültem a jövő évi naptáram illusztrációival is, (és egy titkos illusztrációs projektbe is belekezdtem, aminek részleteit még nem árulhatom el ;)

A naptárat idén egy kicsit újragondoltam és majd a következő hetekben osztok meg veletek róla információkat.

Illetve egy nagyobb “polcfeltöltést” is tervezek a Meska boltomban, amiről szintén a közösségi média felületeimen fogtok értesülni, ha szeretnétek követni a művészeti munkámat és érdekel titeket az ilyesmi.

Ha belegondolok, hogy ez alatt a pár hónap alatt több mindent csináltam, mint azelőtt fél év alatt, amikor viszont arra koncentráltam, hogy videókat és képeket osszak meg a munkáimról, akkor komolyan elgondolkozok, hogy hogyan is lenne érdemes csinálni ezt az egészet. Azt hiszem, minden évben eljutok egy ilyen egzisztenciális kérdésig… szeretném megosztani az emberekkel a művészet által, hogy én milyen színben látom a teremtett világ apró csodáit, és szeretném ezt olyan módon, ahogy el is ér a szemekhez és talán a szívekhez is… és bár tudom, hogy a videó készítés és fotózás is egy különálló és nagyon értékes művészeti ág (és éppen ezért ugyanolyan kreatív energiákat igényel, mint maga a festés, amiről ezeket a dolgokat készíteném), számomra nem ez a fő tevékenység, és ha nagyon a művek megosztására koncentrálok, ami oly sok más képességet igényel, mint a tervezés, marketing, menedzsment, számítógépes programok kezelése, stb, akkor az elveszi az időt és energiát a festéstől, és az új ötletek gyűjtésétől, ami a legfontosabb lenne számomra ebben az egészben.

Éppen ezért azt tervezem, hogy a korábbinál ritkábban fogok jelentkezni, de mindig, amikor lesz mit mutatnom, akkor azt szívesen megosztom, hogy inspirációt, ötletet adjak nektek és gyarapítsam a kedves és szép dolgokat a világban. Meg szeretném mutatni, hogy mi rejlik bennem, ha nem is olyan direkt módon, ahogyan azt szavakkal, irodalommal és extrovertált művészi formában ki lehet fejezni, és szeretném láttatni, hogy az én szememen és lelkemen keresztül milyen ez a világ. A képek festése és illusztrációk készítése szerintem egy jobban introvertált művészeti forma, és ez áll leginkább közel az én személyiségemhez, ezért ezt választottam fő kifejezési formámként.

Tehát legfőképpen ezt szeretném tovább folytatni, és az életem, energiám ritmusához alkalmazkodva, időszakosan megosztani.

Mintha a művészetemnek is évszakai lennének (amik nem mindig esnek egybe a természet évszakaival, ami az éghajlatváltozás miatt amúgy is jól összekeveredik mostanában.) De a lényeg, hogy vannak aktívabb, termékenyebb időszakok, és vannak visszahúzódóbb, reflektálósabb szakaszok.

Ha van kedvetek, írjátok meg nekem, hogy melyik az a része az évnek, amikor kreatívabbnak érzitek magatokat, és többet alkottok? Inkább a hideg, bekuckózós, hónapok, vagy a nyári időszak ad nektek több inspirációt? Mikor szoktatok lassítani és inkább az erőgyűjtéssel foglalkozni, mint az alkotással? Vagy sikerül párhuzamosan és folyamatosan megvalósítanotok mindegyik részét a művészeti folyamatnak?

Kellemes alkotást kívánok nektek!