Imanapló - Az Istennel való élő kapcsolat erősítéséért
Néha vannak napok, amikor annyira tele van a szívem, hogy minden nehézség nélkül csak elkezdem mondani Istennek és kiöntök elé mindent – hálát, örömöt, fájdalmat, csalódást, kérést és köszönetet… mindent!
Vannak azonban olyan napok is, amikor épp a sok történés miatt, zaklatott vagy fáradt vagyok, és nem tudok olyan könnyen elcsendesedni és az imádkozásra koncentrálni. Ilyenkor a legkönnyebb az lenne, ha kihagynám, és majd visszatérnék hozzá, amikor „össze tudom szedni a mondanivalómat Istennek”. De már ezt így leírva is érzem, hogy ezzel a kijelentéssel valami nem stimmel. Nem akarom, hogy csak alkalmi beköszönő vendég legyen az Istennel való beszélgetésem, mert így észrevétlenül is egyre ritkábban kerítenék rá alkalmat. Megtörténhet, hogy mindig van valami sürgetőbb mindennapi dolog, amit azonnal el kell intézni… mindig vannak tennivalók, és a lista nem fogy, csak gyarapszik… de ennek az lehet az eredménye, hogy egyszer csak teljesen kimarad az életemből az imádság. Pedig szeretném, ha a napi rutinom részévé válna. Arra vágyom, hogy az imádság a lélegzetvételhez hasonló fontosságú dolog legyen a számomra. Viszont mivel ez a tapasztalatom szerint nem mindig megy magától, meg kell harcolnom és dolgoznom kell érte. Ennek a gyakorlatához készítettem magamnak egy imanaplót, amiben a összegyűjtöttem olyan témaköröket, amelyek segítenek odafigyelni, rendszerezni a fejemben kavargó káoszt, és segítenek, ha nem találom a szavakat, hogy kifejezzem Istennek, mit érzek:
Imádságok a Bibliában
Isten magasztalása
Csendben Istennel
Hálaadás
Bűnvallás + igék Isten megbocsátásáról
Imakérések (másoknak és magamnak is)
Imatémák a hét napjaira (azaz az imádságon belül a fő témakörökön kívül az adott napon ezekre fókuszálok)
- hétfőn a társamért imádkozom
- kedd: családtagjaimért és legközelebbi barátaimért
- szerda: gyülekezetem, és annak tagjai
- csütörtök: az egyház (látható és láthatatlan)
- péntek: országunk és a világ dolgai
Meghallgatott imádságok és értük való hálaadás
Ha ezeket fellapozom, az „mankót” ad akkor is, ha a gondolataim leblokkolnak, vagy a fáradtság vagy a nap/előző nap eseményei körüli gondolatok akadályoznának abban, hogy Istenre figyeljek. Néha leírom a témakörökhöz kapcsolódó gondolataimat a naplóba, néha csak rápillantok az oldalakra és aztán magamban folytatom az imát. Fő, hogy Istenre figyeljek és gyakoroljam, szokásommá tegyem az imádságot.
A következő bejegyzésemben az önismerettel kapcsolatos „léleknaplómról” fogok írni.
Addig is higgy, tervezz és tégy mindent szeretettel!
Isten áldjon!