Amerikában az USA népe a napokban tartja a hálaadás ünnepét. Bármi is ihlette eredetileg ezt az ünnepet, maga a hagyomány alapvető elemei szerintem gyönyörűek. Összegyűlik a család egy finom vacsora mellett és sorraveszik az áldásokat, történéseket, majd hálát adnak azért, amit az elmúlt évben kaptak és adtak. Persze egész évben jót tesz nekünk, ha ezt gyakoroljuk. A Napi Remény blog egyik bejegyzése csodálatosan leírja, milyen fontos és életet megváltoztató ereje van a hálaadás gyakorlásának.
____________________________
„Semmiért ne aggódjatok, inkább imádkozzatok mindenért! Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és köszönjétek meg mindazt, amit tett! Ha ezt teszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békéjét” (Fil 4,6-7 NLT fordítás).
"Itt van az egész Biblia egyik legnehezebben teljesíthető tanítása: „Semmiért ne aggódjatok, inkább imádkozzatok mindenért! Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és köszönjétek meg mindazt, amit tett! Ha ezt teszitek, meg fogjátok tapasztalni Isten békéjét” (Fil 4,6-7 NLT fordítás).
Nem könnyű abbahagyni az aggódást életünk mindennapos, gyakran ijesztő eseményei miatt. De Isten elmondja, hogy hogyan csináljuk: „...imádkozzatok mindenért! ...és köszönjétek meg mindazt, amit tett!” A hálaima békességet eredményez. Isten azt mondja, hogy imádkozzunk, amikor valami miatt aggódni kezdünk.
A Biblia arra biztat, hogy kéréseink és hálaadásaink konkrétak legyenek. Egy egyszerű „köszönet mindenért” helyett, mondjuk el neki, hogy miért vagyunk hálásak. Amikor azt mondom feleségemnek, hogy „nagyon hálás vagyok érted”, ő azt kéri, hogy legyek konkrét. Szereti hallani, hogy mit értékelek benne, és miért vagyok neki hálás. Isten is. Tehát, amikor imádkozol, mondd el Istennek, hogy miért vagy hálás!
A hit nagy lépése, amikor előre megköszönünk valamit Istennek. Amikor van arra hitünk, hogy idő előtt megköszönjük Istennek, csodák történnek. Minél hálásabbak vagyunk, Isten annál inkább munkálkodik az életünkben. A Biblia azt mondja, hogy Isten emberei hálaadásában tartózkodik. Ő a hálaadásunkat erőt adó eszközként használja életünkben.
Nos, miért vagy hálás?
(Daily Hope by Rick Warren, 2019.10.02.)
(Ezen a linken találjátok meg a teljes blogot és a fenti cikket is: https://napiremeny.blog.hu/2019/10/09/a_halas_imak_ereje_428)
____________________________
Annyi mindenért lehetek hálás Istennek, hogy fel sem tudom sorolni… mégis, sokszor másra figyelek, rohanok, vagy szükségtelenül sokat aggódok és elfelejtem, mennyi jót tett velem. Ezért újra és újra megpróbálom szavakba önteni, leírni, lerajzolni, vagy apró tárgyi emlékekből összeállítva megőrizni az áldások emlékét. Erre négyféle ötletem van.
Hagyományos hálanapló
Különösebb rendszer nélkül, épp ahogy eszembe jut, sorra veszem, mennyi csodát élhettem át, mennyi ismerettel és tapasztalattal gazdagodtam, mennyi remek embert ismerhettem már életem során. Ahogy kibuggyan a szívemből a hála, leírom sorban, és hipp-hopp, már telik is a füzet. Eseményeket, érzéseket, embereket, ételeket, akármit megköszönhetek Istennek ebben a naplóban. Sőt, azokat a dolgokat is leírom, amiktől megvédett, és amik nehéz időszakok voltak, de megtanítottak jobban bízni Istenben, jobban szeretni magamat, embertársaimat, és jobban értékelni az ajándékokat. Átfogó és szerteágazó naplóötlet, melyet imádságokkal, Isten dicsőítésével, és egyéb kreatív dolgokkal egészíthetek ki.
Utazós napló/Traveller’s notebook
Ez a naplózási fajta is már külön műfajjá fejlődött a papír-írószer „rajongók” körében, és ötvözi a rajzfüzetet, a scrapbookot, a hagyományos naplózást, de első hallásra eléggé behatárolt és specifikus, merthogy a kalandjainkról, utazásainkról készített feljegyzésekről kellene, hogy szóljon. Ám, mivel magamnak készítem, ebben is lehetek szabad és kreatív. Ha konkrét eseményeket és utazásokat szeretnék megörökíteni, arra az utazós naplót választom, aminek egész kultúrája van már a szociális médiában is. De másféle utazások is vannak az életemben: Az emberekkel való kapcsolataim, barátságaim, életem különböző időszakai és azok az emberek, akik azokat az időszakokban kísértek, és akiket én kísérhettem – ezeknek az emlékeknek a nyomait is mind-mind belefoglalom a saját utazós naplómba. Így ahány naplóm van, az életemet annyiféle szemszögből mesélheti el mindegyik. Ez a konkrét napló az életem történetét a földrajzi helyszínek szemszögéből meséli el. Művészi szintre lehet emelni, de a legjobb, ha saját személyiségem köszön vissza ebből is, és tényleg azokat a tárgyakat, képeslapokat, fényképeket, vonatjegyeket ragasztom bele, amik az élményeimet juttatják eszembe. Kollázsokat, írásos bejegyzéseket, rajzokat készítek, és hálás vagyok Istennek, hogy mindezeket átélhettem – ezért szeretném megörökíteni és emlékezni rájuk. Ahogy végiglapozom a kész oldalakat, utólag sokszor kiderül, hogy nemcsak a városok, országok, élmények útikönyve ez csupán, hanem a lelkem utazása az életen át… nélkülük nem lennék az, aki ma vagyok.
Művésznapló/Art journal
Az élet pillanatok sorozata. A pillanatba való belehelyezkedés legjobban akkor megy nekem, amikor a művészetekre koncentrálok. Megtanulom, hogy nem megy minden egy szempillantás alatt. Egy festmény ezer és ezer ecset-és ceruzavonás után készül el. A művésznapló oldalai pillanatok hosszú sorozatának eredményei – de ha elsietem, ha nem oda figyelek, és csak azért rajzolok, mert teljesíteni akarok, (vagy valamit mindenképp # posztolni az instagramra), az máris meglátszik a kompozíción – erőltetetté válik. A kis lépések művészetére és a pillanat megélésére tanít tehát ez a naplóm. A különböző hangulatokat, lelkiállapotokat, színeket, témákat dolgozhatom fel a lapjain, amiben szintén nincs korlát – festhetek, ragaszthatok, rajzolhatok, írhatok. A lényeg, hogy átadja azt az érzést, amit abban a pillanatban kivált belőlem, és ha ránézek az oldalra, eszembe jusson, hogy éreztem magam akkor, amikor az áldás ért.
Emlékkönyv/Scrapbook
A következő naplófajta pedig egy emlékkönyv/scrapbook, amibe az év legjobb pillanatait gyűjtöm össze. Hajlamos vagyok a rosszat tovább elraktározni magamban, és szorongni, csüggedni, és magamat lehúzni miatta. Kell, hogy tanuljunk a hibákból és a rosszul sikerült dolgainkból is, de ha túl sokat csak azokra koncentrálunk, örömtelen és depresszív életet fogunk élni. Ezért, hogy helyrebillentsem a mérleget, emlékeztetem magam a szép pillanatokra, legyenek azok kicsik vagy nagyok. Egy otthon teázás a Kedvesemmel, egy őrületesen jó nyaralás, egy jó könyv, vagy a csillagos ég látványának emléke (Debrecenben, ha nincsenek épp felhők, a városon belül is látszik éjszaka a csillagos ég, és ezért végtelenül hálás vagyok! J ). Ennek az emlékgyűjtésnek egy érdekes formája a „junk journal”, vagyis az olyan papírokból, textilekből összeállított könyv, amiket már egyébként kidobtunk volna, de egymásba fűzve, kicsit kuszán, szertelenül, de egy egésszé állhat össze a káosz – új életet és esélyt kapnak random papírlapok, amivel a környezetet is óvhatjuk, és kevesebbet fogunk újabb füzetekre költeni :D ezt is kipróbáltam és eléggé tetszett az összeállítás folyamata. Ebből született az első kézzel kötött naplóm is, amit a képen legfelül láthattok.
Ha érdekel, mi van a belsejükben, tudasd velem, és esetleg csinálok majd egy átlapozós youtube videót is hozzájuk... addig is: higgy, tervezz és tégy mindent szeretettel!
