Hiszek egy tudatosan megélt, örömmel teli életben. Ennek érdekében elhatároztam, hogy a döntéseimet ezek a lépések kísérik:
1. Minden nap egy kicsit csendben vagyok!
Amikor a fontos dolgokat tervezem, de a kisebb horderejű döntéseknél is, kizárok minden zavaró tényezőt, minden zajt, ami a gondolataimat leterheli. Közben nyitott vagyok arra, amit Isten mondani akar nekem!
„Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37,7)
2. Igyekszem jobban megismerni Istent!
Az imádkozás és bibliaolvasás még mindig a legfontosabb, mert ez az Istennel való kapcsolat forrása, a vele való kapcsolat pedig minden jónak a forrása az életemben. A Szentírásból megismerhetem, hogy kicsoda Isten, és a Biblia történetei során milyen hűséggel vezette a népét, és hogyan mutattam meg szeretetét az emberek iránt Jézus Krisztusban. Arra fókuszálok, hogy milyen jellemvonásai vannak Istennek, ami alapján nyugodtan rábízhatom magam.
„Mert határozott szándékom az, hogy ... fokozatosan egyre mélyebben és egyre közelebbről megismerjem Őt, és hogy még jobban és még tisztábban meglássam, megismerjem és megértsem az Ő személyének csodáit.” (Filippi 3,10, AMP fordítás)
3. Megismerem magamat
Erősségeim, és fejlesztésre váró képességeim meglátása is ugyanolyan fontos. Mert akkor tudom teljességében megélni az életet, ha úgy hozom a döntéseimet, hogy azok összhangban legyenek az értékrendemmel, személyiségemmel és tehetségemmel egyaránt. Ne kelljen magamra erőltetnem valamilyen szerepet, hogy elvégezhessem a vállalt feladatokat. Ha ezt szem előtt tartva hozom meg a döntéseimet, az a pozitív tulajdonságaimat fogja előtérbe hozni és ez kisugárzik másokra is. Így felszabadultan tudok munkálkodni és örömet találok a legunalmasabb hétköznapi feladatokban is, ami a nehézségek között is segít kitartani.
„Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak.” 1 Péter 4,10
4. Mérlegre teszem az álmaimat
Amikor megtaláltam, mi az, amiért hajlandó lennék küzdeni és áldozatokat vállalni, még nem vagyok készen. Összevetem mindezt Isten Igéjével – összeegyeztethető-e azzal, amit Isten mond és tudom-e az Ő dicsőségére végezni? Közelebb visz-e Istenhez és erősít, vagy összességében inkább elszívja az erőmet és eltávolít Istentől?
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! (Zsoltárok 139:23-24 )
5. Mérlegre teszem az emberekkel való kapcsolataimat
Hogyan hatnak a tetteim és döntéseim mások életére – elsősorban a szeretteim életére, másodsorban a többi emberre. Az, ahogyan végezni tudom a feladataimat, pozitív változást hoz-e az életükben, vagy nehézségeket okoz nekik?
Elősegíti-e a kapcsolataim harmonikus fejlődését az, ahogyan teszem a dolgaimat, vagy pedig hátráltatja?
Amikor a munkámat végzem és a szabadidőmet töltöm, tudom-e úgy végezni, hogy vonzóvá tegyem szeretteim számára is, hogy Istent kövessék?
"Éljetek úgy, hogy az bizonyság legyen arra, hogy ti Istenhez tartoztok, aki hív titeket az ő országába és dicsőségébe." 1Thessz 2,12, GW fordítás
„Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani?" Máté 5,13
6. Megvizsgálom, hogy mások hogyan hatnak rám
Megfelelési vágyból hozom a döntéseimet, vagy valóban a saját életemet élem? Komolyan figyelek arra, kinek és minek engedem, hogy befolyásoljon. Az emberek véleménye változik, mint az időjárás. Ezért lehetetlen, és nem is érdemes megfelelni minden elvárásnak.
De én abban bízok, hogy az Úr csak jót tervez velünk, és Ő úgy fogad el és szeret minket, amilyenek vagyunk, de közben segít, hogy egyre jobbak legyünk és kiábrázoljuk az Ő képmását a világban. Másokat is meg akar áldani általunk. Ha ezt tartom szem előtt és Istennek akarok tetszeni elsősorban, akkor nem kell attól tartanom, hogy mit mondanak mások.
"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." Galata 1,10
7. Egyszerre egy napot élek meg
– de azt a lehető legteljesebben. Amikor úgy érzem, zöld az út, akkor indulok és nem halogatok. Minden nap tehetek valamit, ami előre visz. Nem akarok azon bánkódni a jövőben, hogy mi lett volna, ha megpróbáltam volna. Nem szeretnék azon sem aggódni, hogy mi lesz holnap. Mert tudom, lesznek időszakok, amikor nem látszólag nem haladnak előre a dolgok, vagy akár kudarcokat is megtapasztalok. De Isten ekkor is munkálkodik, mert a jellememet és a kitartásomat építi, és a látszólagos félresiklások is beleilleszkednek a tervébe – előbb-utóbb kiderül, hogyan. Türelemmel várom, hogy megláthassam. Addig pedig megtalálom a reményt és örömöt a mindennapok egyszerűségében.
Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, 16kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Efézus 5,15
8. Nem adom fel
A kitartás kulcsfontosságú. Az élet nem sprint, hanem maraton – tartalékolnom kell az erőmet. Út közben meg kell találnom a lehetőséget, hogy erőt meríthessek. Ebben jelent nagy segítséget, hogy naponta keresem a kapcsolatot Istennel és hasonló gondolkodású emberekkel. Ha pedig falba ütközök, vagy úgy érzem, hogy elszúrtam, az még nem a vég, csak megismertem, mennyit bírok és mik a határaim. Ha pedig ismerem a határaimat, nem szabad félnem átlépni őket. Az igazán nagy dolgok erőn felül történnek.
„Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha testünk meghal is, lelkünk napról napra megújul. Mert a mi kis pillanatnyi problémáink nem tartanak túl sokáig. Örök dicsőséget szereznek nekünk, ami messze többet ér, és örökké tart. Tehát nem az azonnali, szembeötlő gondokkal foglalkozunk, hanem inkább arra összpontosítunk, ami szemmel nem látható. Mert a láthatók ideig valók, elmúlnak, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4,16–18 NLT fordítás)
9. Néha megállok, és visszafelé is tekintek
Időről időre megvizsgálom, hogy még mindig jó irányba haladok-e. Értékelem a megtett utat, leszűröm a tanulságokat, és örülök, hogy idáig eljutottam. Vannak mérföldkövek, amikre jó lesz visszaemlékezni, és erőt meríteni belőlük a következő lépésekhez.
„Te vagy az én Uram. Minden jó dolog, amivel rendelkezem, tőled jön.'” ( Zsoltárok 16:2 – NCV fordítás)
10. Öröm és hála!
Mérhetetlen öröm és hála fakad a szívemben, hogy átélhetem azokat a dolgokat, amik közelebb vittek Istenhez, önmagam legjobb változatához és ahhoz a célhoz, amit kitűztem. Nagyon jó érzés úgy létezni, hogy nem bánok semmit, és nem szégyellem, ha merek örülni. Tudom, hogy tudom, Isten kezében van a legjobb helyen az életem. Büszke lehetek arra, hogy a gyermeke vagyok, biztonságban vagyok, és méltósággal járhatok.