* A pillangó-effektus elmélet szerint, ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában. Világunkban minden mindennel összefügg, minden cselekedetünk alapjában változtathatja meg a jövőt.
Augusztusi rajztémám az e s ő e r d ő volt. Nagyon szeretem a hangjait, a lenyűgöző biodiverzitását, színeit és az élettel teli zsongást, amely betölti. Ezt a rajzoltam meg, búcsúzóul a nyár utolsó hónapjától. Eközben a híreket hallgattam, és az elmúlt napokban olvasott cikkek és beszélgetések jártak a fejemben. Elárasztja a médiát a rémisztő hírek sora az erdőtüzekről, melyek lángba borítják a világunkat. De ezen kívül is annyi minden fenyegeti már a természetet, hogy beleremegek, mi lesz a világunkkal, ha így bánunk vele továbbra is. De mielőtt úrrá lett volna rajtam a telje rémület, az jutott eszembe:
Jöjjenek hát a hírek százával! Tudjunk róla! Szörnyülködjünk el rajta! Mondjuk el a szomszédnak is, hogy hallotta-e, milyen borzalmak történnek megint?
De ne álljunk meg a tehetetlen haragnál, és annak kutatásánál, hogy ki a hibás a bajokért… ki kezdte? Inkább ébredjünk fel! Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a napi betevő zsémbeskedés után ugyanúgy folytassuk tovább a mindennapi tevékenységeinket, ahogy eddig.
Ennél többre indít minket ez az egész. Mert már rég nem az a lényeg, hogy ki kezdte el a felelőtlen döntéseket meghozni, vagy ki választotta meg a nem megfelelő vezetőket. Tegyük fel, hogy mi megtettünk minden tőlük telhetőt, hogy „odafent” olyanok álljanak, akik méltók a címre és szívükön viselik a rájuk bízott emberek sorsát, és mégsem vált valóra a várakozásunk. De tovább kell lépnünk a sajnálkozáson.
Lehetséges, hogy nem tudjuk közvetlenül befolyásolni, hogy az országok, cégek nagy felelősséggel felruházott emberei hogyan viszonyulnak bizonyos kérdésekhez, vagy érdekli-e őket, hogy ezeknek mi lesz a következménye. De az a fontos, hogy engem érdekeljen, hogy amit én teszek, annak mi lesz a következménye. Mert van, amiről én tehetek, és van, amiÉRT én is tehetek.
A környezetünkre - az emberekre, a társadalomra és a természetre pozitív hatással lehetünk mi is. Elkezdhetjük mi is az áhított változást. Ez nem egy divat, hóbort, vagy szubkultúra… Ez arról szól, hogy élvezhetjük a természet áldásait, élelmet, energiát és életteret nyerhetünk belőle, de ezt tehetjük úgy is, hogy ne okozzuk a vesztét.
„Abban áll az ember istenképűsége, hogy szaporodásával és sokasodásával nemcsak a föld benépesítésére kap parancsot Istentől – mert ilyen utasítást más teremtmény is kap -, hanem arra, hogy uralkodjék a természet felett OLY MÓDON, HOGY MŰVELJE ÉS ŐRIZZE AZT” (Genezis 2,15 - Károli ford.). Uralkodjék úgy, hogy szolgáljon neki. Az ember személyében felelős a világért – a környezetért, a levegőért, a földért és a vízért. De nemcsak a jelenre vonatkoztatva érvényes ez a felelősség, hanem a jövőre nézve is. Csak az ember törődik a holnappal, mert csak az embernek van történetszemlélete, időérzéke, felelőssége az élet jövőjéért.”
Ezt Dr Rózsai Tivadar református lelkész és vallástanár 1981-ben írta… mintegy 38 évvel ezelőtt…
A természet felett uralkodni nem egyenlő a leuralással. Uralkodni nagy felelősséget és az életet szolgáló döntéseket jelent . Ez a felelősség pedig a miénk. Azért élünk a világban, hogy gondot viseljünk róla, megőrizzük utódainknak, és kiábrázoljuk Isten képmását a világban, hogy általunk is megismerjenek valamit belőle, hogy ki is az, aki ennek a világnak a Teremtője.
A környezet megóvása és művelése a kis lépésekkel kezdődik:
1. Legelőször is kezdjük azzal, hogy saját magunk életén nézzünk végig, hogy mi motiválja és befolyásolja a döntéseinket: Minek alapján alakítjuk ki a fogyasztási szokásainkat, az értékrendünket és a természeti környezetünkhöz való viszonyunkat. Azért vásárolunk bizonyos dolgokat, hogy egy bizonyos imázst kialakítsunk magunkról? Azért fontos a trendekkel lépést tartani, és a pénzt egy bizonyos módon költeni, mert azzal presztízsre és mások csodálatára tehetünk szert? Valóban ez a célja a törekvéseinknek, és a fáradságos munkával töltött óráinknak?
Mi a fontos a számunkra? Bizonyos javak birtoklására helyezzük életünk alapját? És miközben ezt tesszük, fontos-e nekünk, hogy ki vagy mi látja ennek kárát? Mert mindennek ára van. Miközben „magunkat felépítjük”, a környezetünket leromboljuk.
(Ha pl. elviszik a szemetet a saját portánkról, az nem szűnik meg létezni, hanem máshol halmozódik fel.)
Fontos-e, hogy hogyan néz ki a világ a saját portánkon kívül, és az erdők és a folyók a településünk határain túl?
Érdekel-e minket, hogy a gyerekeink és unokáink meglássák még élőben azokat az állatfajokat, amelyeknek a létezése annyira természetes volt a számunkra? Törődünk-e azzal, hogy ne kipusztult fajként kelljen mesélnünk nekik például az elefántról, mint ahogy nekünk a mamutokról meséltek?
Az előbb felsorolt kérdésekre bizony a mi jelenben meghozott döntéseink adják meg a választ. Én én magam, és mindannyian kell, hogy változást kezdjünk és folytassunk. Persze vannak, akiknek több hatalom, befolyás és források vannak a kezükben, amiket megfelelően kellene felhasználniuk. De van olyan terület, ahol nem várhatjuk örökké, hogy majd mások intézkednek… Fontos, hogy érdekeljen!
2. Kis lépésekkel, elkezdhetjük ma is a változtatást. Tehetünk ezért a mai napon is, hogy kevesebb káros hatást okozzunk ennek a gyönyörű és érzékeny világnak, amit Isten csodálatos kreativitással megteremtett és nekünk adott, hogy gondot viseljünk róla.
(Például a kényelmet mindenek felé emelve nem mindenhová autóval megyünk és kevesebb egyszer használatos tárgyakat veszünk. Kevesebbet folyatjuk a vizet a zuhanyzóban, és nem vesszük meg azokat a ruhákat, amik ugyan jól néznek ki, de néhány viselés után szétszakadnak. Nem fontos, hogy nyáron jéghideg és télen trópusi meleg legyen a lakásunkban… nem fontos, hogy félévente lecseréljük a telefonunkat, mert új jött divatba, és még sorolhatnám.)
Mindenki a saját életére szabottan megtalálhatja azokat az apró mindennapi dolgokat, amiket megtehet. És ez nemcsak környezetvédelem, hanem tudatos élet, és az identitásunkkal is kapcsolatban áll. Arról is szól, hogy milyen üzenetet küldünk magunkról a világnak, hogy miben lássa az értékességünket.
A tetteink, beszédünk, e kettő összhangja, és az, hogy mások hogyan érzik magukat a közelünkben, sokkal inkább meghatározza, hogy kik vagyunk, mint a tárgyak, amelyek körülvesznek minket, és a pénz mennyisége, amelyet havonta elkölthetünk.
Gondoljátok bele, milyen szabadság lenne, ha nem a leárazások és a reklámáradatok és a mértéktelen vásárlás irányítanák a mindennapjainkat. Nem muszáj, hogy így legyen. Ezzel tudjuk máris a legnagyobb hatást gyakorolni akár világszinten is, mert a nagy cégek végső soron tőlünk, fogyasztóktól függnek.
Ha pl. nem veszem meg a termékeiket, nem ajánlom fel a haszon lehetőségét nekik, és nem járulok hozzá, hogy ész nélkül ontsák a gyáraik a termeléssel járó káros anyagokat. Máris kész a pillangóhatás, világméretű hatása van az én kis tettemnek. Minél többen tesszük meg ezt, annál nagyobb lesz a hatás. Bárcsak mindenki meghozna egy-egy ilyen apró döntést...
3. Imádkozzunk! Talán ezzel kellene kezdenünk. Imádkozzunk minden nap a világunkért, a természetért, a klímaváltozás miatt szenvedőkért, a vezetőinkért, és egymásért, a felelős döntésekért, a tisztánlátásért, józan és előrelátó gondolkodásért, és a pozitív változásért. A hittel elmondott imádságnak hatalmas ereje van. Nem passzív, hanem nagyon aktív cselekvés. Mind ránk, mind a környezetünkre, a körülöttünk élő emberekre hatása van. Ha leteszünk egy olyan problémát Isten kezébe, ami túlnő rajtunk, az nyugalmat ad, és így lesz szellemi és testi erőnk azzal foglalkozni, amit mi tehetünk.
Ha rendszeres kapcsolatot ápolunk Vele, segíteni fog tisztán látni és megmutatja az utat, kinyitja a kapukat a cselekvés útján. Elénk fog hozni olyan embereket és platformokat, ahol tájékozódhatunk, érdeklődhetünk, beszélgethetünk arról, hogy milyen módon óvhatjuk környezetünket és élhetünk tudatosan.
Kezdjük el hát ma a felelősségteljes gondolkodást és jövőbe látó életet, és mondjuk el másoknak is, hogy velük összefogva együtt gondoskodjunk a környezetünkről először az otthonunkban, aztán az utcánkban, a városunkban, az országunkban, és az egész világon.
