Augusztusban születtem. Mindig izgalommal tölt el már a hónap kezdetén, amikor arra gondolok, milyen jó lesz ünnepelni, (és valljuk be, ajándékokat kapni), jól meglepődni, és büszkén mosolyogni egy tortával, örülni annak, hogy egy újabb év eltelt. Kicsit olyan érzés nekem ez, mint az újév napja, január elseje... örülök mindannak, amit föntebb leírtam, de ahogy múlnak az évek, és egyre több gyertya kerül arra a bizonyos tortára, egyre inkább a számadás, az önreflexió ideje is ez. Megkérdezem magamtól: azzal, hogy megint egy évvel öregebb lettem, vajon bölcsebbé is váltam (ahogy Halász Judit énekli a régi születésnapi dalában)? Talán közelebb kerültem-e egy kicsit, csak egy kicsit, ahhoz a Judithoz, akinek Isten eltervezett engem? Erről gondolkodtam az augusztusi naptáram megrajzolása közben.
Szeretek Bullet journalozni. Igaz, lehetne ezt a fajta naplóvezetést sokkal egyszerűbben és minimalistábban csinálni, mert így, ahogy én csinálom, néha valóban időigényes megalkotni egy új hónap oldalait. Azonban, mivel szívből szeretek rajzolni, és tervezgetni is, ebben egyesíthetem a kettőt, és nem szükséges rosszként tekintek rá, hanem felüdülésként. Hozzáadott bónuszként közben bőven van idő elmélkedni, önmagamnak számot adni. Erre pedig mindannyiunknak szükségünk van, időről időre, újra és újra, mert így tudunk fejlődni, növekedni.
Tehát visszatekintek: az elmúlt évben rengeteg minden történt velem. Lediplomáztam és férjhez mentem, új családba kerültem, remek emberek közé, és új feladatokat és kiteljesedési lehetőségeket is tartogatott ez az időszak. De nem lenne teljes a kép, ha kihagynám, hogy közben néha bizony hibákat is vétettem. Így áll össze egy emberi élet. De minden ilyen alkalom döntés elé állít: sajnálhatom magam és elindulhatok egy lejtőn a depresszió felé, vagy úgy döntök, hogy botlásaimból, mulasztásaimból is tanulhatok, és erőt meríthetek, ha megnézem, hogyan segített Isten túlélnem egy nehéz időszakot, hogyan hordozta tenyerén a lelkemet, hogyan őrzött meg a teljes kiégéstől, stb.
Úgy gondolom, nem csak én tapasztaltam már meg ilyen dolgokat. Gondoljuk végig az elmúlt évünket, vagy egy választott időszakot az életünkből!
Muszáj meglátnunk, hogy bármit élünk is át, mélyrepülésben, vagy a világ tetején érezzük magunkat, mindeközben Mennyei Atyánk eláraszt áldásokkal:
például kedves szavakkal szóltak hozzám, segítő kezekkel nyúltak felém, olvastam egy jó és felemelő könyvet, hallottam egy tartalmas és dallamos zeneszámot, jókat beszélgettem a férjemmel, vagy épp magamban, egy csendes pillanatban rácsodálkoztam a naplemente aranyló színének szépségére...
Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy meglátjuk-e Istent a napjainkban, és döntünk-e arról, hogy rálépünk a felé vezető útra.
Hiszen itt kezdődik minden.
Végigmehetünk az életen úgy, hogy folyton elégedetlenek vagyunk elért eredményeinkkel, és magunk útját másokéhoz hasonlítva elcsüggedünk, ami ösztönözhet is, hogy keményebben próbálkozzunk, de ha a motivációnk nem jó forrásból ered, hamar elfogy az erőnk és a start mezőről kezdhetjük újra. Lehorgasztjuk a fejünket és kétségbeesve tapogatózunk a sötétben, miközben a magabiztosság látszatát keltve féltve rejtegetjük az igazi valónkat a világ elől ... ennek az útnak a vége a sötétségbe és a pusztulásba vezet... milyen fárasztó és értelmetlen dolgokra pazarolhatjuk éveinket, ha nem figyelünk arra, mi az igazán fontos...
DE dönthetünk úgy, hogy nem így tesszük, és örvendező, értelmes és tartalmas életet élünk, megelégedéssel. A megelégedettség viszont nem azt jelenti, hogy lejjebb adjuk az igényeinket és ellustulunk, vagy hogy nem akarunk fejlődni és előbbre jutni. Épp ellenkezőleg! Ehhez olyan erő szükséges, amit magunkból csak pillanatokig meríthetünk. Egy életen át, a valódi megelégedést viszont csak Istentől kaphatjuk meg.
Ezért bátorítalak Téged, kedves olvasóm, hogy tedd fel Te is a kérdést, miközben kitöltöd a határidőnaplódat, vagy összeülsz a munkatársaiddal, vagy a családoddal megtervezni a hetedet, hónapodat:
Melyik utat választom, és melyiken töltöm a napjaimat, éveimet: A sötétség és kétségbeesés, vagy a világosság, öröm, és áldások útján? Életünk bármelyik napja lehet fordulópont, és egy új kezdet napja. Jó gondolkodást és tervezgetést kívánok hozzá!
„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor 5,17)
