A Lélek gyümölcse

Egy olyan festményt tárok most elétek, aminek az elkészítése és története másfél évet ölel fel.

Múlt év tavaszán vetettem el a magvait (rajzoltam meg az első vázlatokat), idén tavasszal fejeztem be a festését, s őszre ért meg bennem az üzenete, mint egy gyümölcs. Épp a szüreti időszakra. :)

A Bibliában, a Galatákhoz írt levélben olvashatunk a “Lélek gyümölcséről", ami ihlette a képet.

A kifejezés az Istenben hívő élet 9 jellemzőjére utal, amit Pál apostol említ akkor, amikor arra ösztönzi a hívőket, hogy a Lélek szerint járjunk, ne a test szerint. Hiszen a Lélek (vagyis Isten Lelke) és a test (vagyis bűnös, Istentől elidegenedett természetünk) között folyamatos harc dúl bennünk, és nem szolgálhatjuk ki mindkettőt egyszerre. Amikor pedig láthatóvá válnak valakin a Lélek gyümölcsei, akkor az annak a bizonyítéka lehet, hogy a Lélek áll nyerésre a test elleni küzdelemben.

A világban ma nagyon divatos kifejezés, hogy “dolgozz magadon”, fejleszd a személyiséged, hogy önmagad legjobb verziója lehess... Valósítsd meg önmagad! Bízz magadban! Én is írtam egyik régebbi bejegyzésemben hasonló elhatározásaimról… Ez is egy folyamatos viaskodás, ami bennem zajlik, és szoktam is mondani, hogy “próbálok szeretetteljesebb lenni”/“muszáj türelmesebbé válnom”/”legközelebb nagyobb önuralmat gyakorlok” stb.!

Rengeteg ember foglalkozik ezzel a témával. Könyvek, videók, cikkek miriádjai szólnak már arról, hogy erős elhatározással, különböző szokások, rutinok kialakításával hogyan változtassuk meg önmagunkat és az életünket…

Azt el kell mondani, hogy csodálatos dolog, ha valaki eljut odáig, hogy rájön, hogy valami nincs rendben, és nem a külvilágot hibáztatja a helyzetéért, hanem befelé tekint, és jobbá szeretne válni. Ez a legbecsülendőbb dolgok közé tartozik. Azt sem szabad alábecsülni, hogy a munkánkat, hivatásunkat és a ránk bízott feladatokat keményen és lelkiismeretesen végezzük. Azonban amikor a lelkünkről van szó, akkor másként kell megközelíteni a dolgot.

Az igazság az, hogy valamiért mindig kudarcot vallanak a jobbá válás törekvései, ha azt gondoljuk, magunkra vagyunk hagyva, vagy csak önmagunk erejétől várjuk a jobbulást. Ez pedig elvezet oda, hogy önmagunkra visszamutatva és önmagunk körül forogva próbáljuk megoldani életünknek azokat a problémáit, amik épp abból fakadnak, hogy csak magunk akarjuk megoldani őket.

Ha magunkba nézünk, akkor sokmindent felismerhetünk, de a nagy egészet sosem fogjuk látni, ami értelmet adna sok megválaszolhatatlannak tűnő kérdésünknek.

Valójában nem akkor fog az életünk gyümölcsöt teremni, amikor magunkban erőlködünk, vagy akár keményen dolgozunk azon, hogy jobbak, örömtelibbek, béketűrőbbek, kedvesek stb legyünk.

Hiszen, amikor magunk erejéből próbáljuk ezeket elérni, nem teszünk mást, mint a testünk cselekedeteiben bízunk.

A test pedig megbízhatatlan: Éhes, ingerlékeny, fáradékony, változhat a hangulata, a motivációi, és nagyon befolyásolható. Tulajdonképpen az alapvető szükségletei kielégítésére koncentrál, az ösztönök hajtják és önző módon viselkedik...

Ezért mondja Pál apostol, hogy ne ezt a természetünket kövessük, hanem Isten Lelkének a vezetését.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ne csináljunk semmit, és várjuk a sültgalambot.

Van egy dolog, amin nekünk kell dolgoznunk, ez pedig az Istennel való kapcsolatunk. Amire nekünk kell törekednünk, az az, hogy mindig közel maradjunk Istenhez. Egyre jobban ismerjük meg Őt, aki egyedüliként tudja, hogy mit hogyan lehet tökéletesen csinálni. Tanuljunk Tőle, itatódjunk át a szavaival és váljon bennünk vérré minden tanítása, és ennek hozadékaként meg fog látszani az életünkön az, amit az Ige a Lélek gyümölcsének nevez.

Tehát a Lélek szerint járni egy Istennek alázatosan odaszentelt életet jelent, aminek lassan, fokozatosan látható jelei lesznek az ember életén.

Épp ezért ez a cikk nem arról szól, hogy én vagyok, aki megtaláltam a megoldást, és megmondom a tutit, és az én szavaimat kövessétek, ha jobb emberek akartok lenni… Szó sincs róla! Hiszen aki kicsit is ismer, az tudja, hogy én is esendő bűnös ember vagyok, aki sokszor bukott már el pont abban, amiben példát akart mutatni másoknak.

Ha példát akartok venni valakitől, akkor ne tőlem vegyetek. A figyelmeteket Jézus Krisztusra szeretném irányítani, aki közöttünk járt, és egyedüli hiteles példája volt annak, hogy hogyan teremjünk jó és maradandó gyümölcsöt az életünkben.

Fontos, hogy a gyümölcs a hit hozadéka, a termése. A gyümölcs nem a hit magja, forrása. Ezt azért kell tisztán látnunk, mert ezekre a gyümölcsökre gyakran úgy tekintünk, mint valami standardra, vagy egy lécre, amit meg kellene tudnunk ugrani, annak érdekében, hogy elég jók lehessünk (jó keresztények, vagy egyáltalán jó emberek). De ez másként van:

“Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által – írja az efézusi levél 2. része – és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

Nem a magunk erejéből, hanem Isten Lelke által.

Amit én sajtolok ki magamból, az csak ideig való, romlandó és terméketlen… Mások sem tudnak belőlem sem tanítással, sem jutalmazással, sem fenyítéssel kicsikarni jó gyümölcsöt.

A jó gyümölcsöt nem lehet megcsinálni… a jó gyümölcsöt Isten Lelke termi.

Az almafa sem önmagán dolgozik, hogy megteremje az almát. A kertész veti el a magot, öntözi, kötözi, metszegeti, és a megfelelő gondoskodás és a megfelelő tápanyagok hatására az alma szép lassan, a maga idejében megtermi a jó gyümölcsöt.

Gondoljunk egy másik gyümölcsös példára, amit Jézus mondott a János evangéliuma 15. részében (4-8. vers):

“Maradjatok énbennem, és én tibennetek. - mondja Jézus - Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad, összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek.”

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. (Galata 5:22-23)

Vagyis ha ezek vezérelnek minket, akkor a megbotlásaink ellenére sem ítélhet el senki minket, hiszen életünk mozgatórugója helyes alapra épül, és bár tökéletlenek vagyunk, mint minden ember, Istenre tekintve élünk, és ez a lényeg.

A keresztény és nem keresztény ember között nem az a különbség, hogy az egyik tökéletes, a másik pedig nem az… Mindkét ember esendő és tökéletlen, de a keresztény ember látja, hogy milyen nagy szüksége van Isten kegyelmére.

Ha pedig bűnös volta ellenére mégis gyümölcstermő az élete, azért egyedül Istent illeti minden dicsőség!

Soli Deo Gloria