A minimalizmusról általánosságban
A minimalizmus szó hallatán nagyon eltérő és sokféle gondolatunk támadhat. Egyszerűség, modern dizájnok, letisztult és esztétikus vonalak. Ha rákeresünk a kifejezésre a különböző social media oldalakon, gyakran látunk magazinok oldalain tökéletesen rendezett ruhásszekrényeket, luxuslakások belső tereit a szürke, fekete és fehér árnyalataiban. Valóban, ezt is jelentheti a minimalizmus, hiszen az egész egy művészeti irányzatként indult, ami magában hordozza az esztétikai elemeket. Ám a kialakulása óta eltelt idő alatt sokfelé ágazata kifejlődött, ami már nemcsak a szemmel látható dolgokra korlátozódik. Sok ember számára egy életstílust, a gyökerekhez való visszatérést, és a lehető legnagyobb egyszerűségre törekvést jelenti. Extrém formájában a puritanizmushoz hasonlóan minden, alapvető létszükségleten túli dologról való lemondássá is kinőheti magát. Viszont ha ez egy önmagáért való törekvés, és nincs egy magasabb rendű motiváció mögötte, akkor elveszíti az értelmét a számomra.
Minimalizmus az én életemben
Néhány évvel ezelőtt találkoztam először a minimalista életmóddal, mint modern irányzattal. El is olvastam róla milliónyi információt, megnéztem rengeteg videót, mert felkeltette az érdeklődésemet. Hamar rá kellett jönnöm, hogy nincs egzakt, minden emberre egyetemesen érvényes, elméleti megfogalmazása vagy sémája. Sokkal inkább a gyakorlatban dől el, mivé is válik az adott ember számára. Nekem nem a monokróm ruhatárat, a modern belső építészetet jelenti, és legkevésbé sem azt, hogy csak egy kanállal, egy tányérral és egy túracipővel rendelkezzem, mondván ennyi elég a túléléshez. Sokkal inkább a lelki oldala kerül előtérbe, amikor a minimalizmusról gondolkodom.
Minimalizmus mint elengedés és megtisztulás
A böjti időszakban méginkább eszembe ötlik, hogy megfogalmazzam, hogyan is értem ezt, mert ilyenkor jó (nem mindig kellemes, de jó) magamba nézni, önvizsgálatot tartani. Lelassítok hát, és próbálok minél inkább Istenre figyelni. Szeretném hagyni, hogy Isten tanítson és vezessen, és amelyik területen eltévelyedek, abban segítsen, és visszatereljen a jó irányba. Ehhez azonban fel kell ismernem, életem mely területén van szükségem “takarításra”. A mindennapok során olyan sok felesleges információ áramlik át rajtam az internetnek és a közösségi oldalaknak “köszönhetően”, hogy egy idő után már nem tudom eldönteni, mi az, ami számomra valóban releváns, és mi az, amit figyelmen kívül kellene hagynom. A kihívásokkal való megküzdés érdekében eltemetek magamban fel nem dolgozott emlékeket, mert menni kell, csinálni kell, és meg kell felelni a rám zúduló, több irányból érkező elvárásoknak. És én mindent be akarok fogadni és mindennek meg akarok felelni. Tudatosan kerülöm a reklámokat, és a felelőtlen vásárlást, de még néha így is megvásárolok olyan dolgokat, amikről azt hittem, javítják az életminőségemet, de aztán megbánom. Felhalmozok tárgyi és lelki kacatokat is, és kifáradok, de aztán nem tudom visszakövetni, mitől van ez. (Biztos vagyok benne, hogy éreztetek már így ti is.)
Elhatároztam hát, hogy tisztán szeretnék látni, és megszabadulni a felesleges, lehúzó és visszatartó gondolatoktól, félelmektől, bűnöktől. Ezek ugyanis megakadályoznak abban, hogy önmagam legjobb verziójává válhassak. Szeretném magam mögött hagyni a magamban és másokban való kételkedést és bizonytalanságot. Szeretném, ha nem az irányítaná az életemet, hogy milyen anyagi javakat birtokolok. Szeretnék szabad lenni a negatív gondolatoktól, a gyanakvástól és attól, hogy vajon legközelebb mit fognak bennem elítélni mások. Megszabadulok minden őrizgetett haragtól, sértettségtől és attól, hogy engem meg kell hallgatni, rám oda kell figyelni.
Minimalizmus mint szabadság és elégedettség
Elengedem ezeket szép lassan, egyenként. Nem baj, ha nem mindig nekem van igazam. Nem baj, ha nem mindent én tudok a legjobban. Nem baj, ha nem szeret mindenki. Az sem baj, ha az, aki felé baráti szándékkal kinyújtom a kezem, nem az én szeretetemre vágyik. Nem baj, ha másnak már megvan az, amire én csak vágyakozom. Ugyanakkor hagyok helyet másnak is, hogy saját maga boldogságát megtalálja. Nem attól leszek boldog, hogy boldogABB vagyok, mint mások. Nem attól leszek áldottabb, hogy nekem több jutott, mint másoknak. Nem kell versengenünk egymással. Nem kell másokat lejjebb nyomnom ahhoz, hogy feljebb jussak – akár érzelmileg, akár egzisztenciálisan. Nem is kell irigykednem, hiszen Isten mindenkiről gondoskodik, és mindenkinek jut hely, hogy elnyerje azt, ami az ő életében beteljesülést hoz.
Valószínűleg, ha egész csomagként megkapnánk valaki más életét, akiét annyira csodáljuk, a jóval és rosszal együtt, sírva kérnénk vissza a sajátunkat. Nem véletlen, hogy ezt az utat járom, ami nekem jutott. Isten nem ejt hibát. Ő tudja, mit akar kihozni belőlem és belőled azok által a körülmények által, amelyekbe beleállít. Ne szalasszuk ezt el azzal, hogy másfelé kacsintgatunk. Ebben is segíthet a minimalista szemlélet.
A minimalizmus célja
Saját magam azért vágyakozom minderre, azok a dolgok, amiktől szabadulni szeretnék, nem engedik, hogy Istentől kapott örömökre, áldásokra koncentráljak, sem hogy elvégezzem a tőle kapott feladataimat. A felsoroltak túlságosan az elmúló, elromló, és hamar megúnható dolgokra, és haszontalanságokra irányítják a figyelmem.
Szeretnék az igazán fontos dolgokra koncentrálni, és lerakni a vállamról azokat a dolgokat, amik az időmet, az energiámat és az örömömet rabolják.
A 30 napos kihívás
A kitűzött cél eléréséhez egyik eszköz lehet, egyebek között, az a kihívás is, amit az alábbiakban mutatok meg nektek. Ha voltatok már hasonló helyzetben, vagy szerettetek volna szabadulni bizonyos értelmetlen vagy haszontalan gondolatoktól, érzésektől, tárgyaktól, akkor ti is letölthetitek végigjárhatjátok a lépéseit. A dolgunk egyszerűbb, mint hinnétek.
Az sem muszáj, hogy sorban haladjunk, hanem úgy vihetjük véghez az egyes pontokat, amilyen sorrendben szeretnénk, és lehetőségünk van rá. Hogy nyomon tudjuk követni, hogyan haladunk, a lista végén található 30 részre osztott levél egyes szeleteit kiszínezhetjük minden egyes pont teljesítése után. Mire végigérünk a listán, az egész levél színes lesz. Használhatunk bámilyen és bármennyi színt, a lényeg, hogy csináljuk.
A kihívás lényege, hogy egy szemlélet alakulást hozzon el az életünkbe, és meglássuk az igazi értékeket az életünkben, ami több örömöt, tisztánlátást és szabadságot ad a mindennapokban. Ezért azt javaslom plusz tippként, hogy a napok végén, amikor teljesítettetek egy újabb feladatot a listáról, írjátok le gondolataitokat néhány mondatban a naplótokba. Ezt nem kell senkinek megmutatni, beszámolni róla, csak saját magatoknak írjátok le például, hogy
- mi volt a pozitív élmény az adott feladattal kapcsolatban
- mi volt a negatív velejárója
- ezek milyen érzést váltottak ki belőled, és
- mitől szabadít meg téged, ha ezt a feladatot gyakorlod.
- hogyan szolgálja az elégedettségedet az új állapot?
Ha tudtam ötleteket adni, és segített valamiben ez a kihívás nektek, és azt szeretnétek megosztani, írjátok meg nyugodtan, és ha tetszett, nyomjátok meg a szívecskét itt a bejegyzés alatt.
A kihívás szinezős feladatlistáját PDF formátumban innen tölthetitek le:
JPG képként pedig innen:
